Mint azt említettem egy kicsivel korábban, a lemezelemzős rovat következő alanya a görög Side Liner(Nick Miamis). A lemez, ami szerint megpróbálom elemezni az előadó munkáját, a Emotional Diving.

Kiadó: Cosmic Leaf

Ország: Görögország

Megjelenés: 2006 Augusztus 01.

Stílus: Ambient, Down-tempo, Chill

Az ambient érzelmi, emocionális oldalát képviseli az előadó. 2004-ben kezdte a pályafutását, első saját albuma az Emotional Diving volt. A görög előadó palettája -már ami a zenei stílusára vonatkozik- nagyon széles. Az egészen egyszerű ambienttől a pszichedelikus chillen keresztül a könnyebb trance-esebb témákig tart.

A fent említett album talán a közelmúlt egyik legjobb albuma, amit hallottam. Ezért is gondoltam, hogy megosztom gondolataimat ezzel kapcsolatban. Rengeteg hangszert tartalmaz az album. Nagyon jól vegyülnek a tribal-os dobtémák a torzított trance-es effektekkel. A lemez hangulatában végig ugyanazt nyújtja: a hallgatóra szabályszerűen rászakad a szabadságtudat/érzet.

Nick Miamis zenéje folyamatos gondolkodásra, elmélkedésre ösztönzi a hallgatót. Nagyon hatásos egy muzsika. A lemezen helyet kap egy szám erejéig egy női hag is, de ezen kívül a korong teljesen instrumentális.

Jelenleg a Cosmic Leaf kiadó honlapjáról lehet beszerezni a zenéjét, ahol olyan nevek vannak, mint például az izraeli Zero Cult.

Tényleg nagyon tudom ajánlani ezt a lemezt, mert hihetetlen jó számok vannak rajta, arról nem is beszélve, hogy nagyon érdekes hangokat tartalmaz a hangszerelés.

Február 27-én hazánkba látogatott az Ultimae Records oszlopos tagja, Asura.

A koncert helyét a Cökxpon biztosította. 10-körül érkeztem meg. A kávézó nagyon hangulatos volt. Mire leértem a két zene-terembe, már elkezdte a setjét a (feltételezem) rezidens DJ. Baromi jó zenéket játszott. A psychilltől egészen a durvább trance-ekig tartott a játéklistának a skálája. A kisteremben chilles téma ment.

Elkezdődött az Asura. Kb. 1.5 órát zenélt nekünk. A facebookosok számíthattak új számokra, mivel Charles Farewell apránként ellátott infókkal az estével kapcsolatban. Elég nagy tömeget vonzott a DJ maga elé, így a set alatt nem is láttam az előadóból semmit. Sok ismerős szám csendült fel. Kaptunk egy kis ízelítőt a júniusban megjelenő lemezéről, a 360-ról. A hangzásvilágra jellemző volt a pszichedelikus ambient és trance keveréke. Remek volt a pincehelyiség hangzása is, így egy fantasztikus audio-vizuális élményben lehetett a látogatónak része.

Simán 5*-ra tudnám értékelni az estét. Nagyon jó volt a társaság, a kávézó, a DJ-k, a zene, a hangulat és még sorolhatnám. Kinga és Norbi, nagyon köszönöm az estét, így ebben a formában is.

 Sikerült összehoznom egy interjút az ambient sötétebb világának a képviselőjével, Iváncsik Attilával, avagy Anonymus-szal.

Attiláról annyit kell tudni, hogy kora ellenére számos black metal projectet tudhat magáénak. Ezen kívül zenei rendezvényeket szervez Nyíregyházán ennek a stílusnak a prezentálására. A metál mellett van egy dark ambient munkája is, ami Anonymus névre hallgat. Mivel az ambientnek ez a fajtája nem túl ismert, ezért jó ötletnek tartottam, hogy készítek egy interjút Vele. Voilá!

Kontakt: http://www.myspace.com/anonymus19

 Elnézést a kevés posztért, csak jelenleg nincs túl sok időm. A következő előadó egy kis ízelítő a legközelebbi elemzős bejegyzéshez, merthogy a Side Liner lesz a főszereplője annak:

 Tom Middleton és Mark Pritchard egy elég univerzáis duót alkot zenei téren. Közös projectjeiből születtek electro, house, techno és egyéb különféle stílusok. Mivel ez a blog nem ezekre a stílusokra specializálódik, ezért lehet sejteni, hogy a színes stílus-palettájuk között van egy ideillő is.

A Global Communication az angol párosnak egy ambient/space/drone kreációja. Az 1990-es években a stílus egyik legáttörőbb lemeze a 76 14 volt.

Kiadó: Dedicated Records

Ország: Anglia

Megjelenés: 1994 Június

Stílus: Ambient/Drone/Down-Tempo

Az érdekes lemezcím mibenléte az album teljes hosszában rejlik, azaz 76 perc 14 másodperc. A számcímek is a szám hosszát jelölik, ugyanebben a formában. A lemez felépítése elég rendhagyó. Aki elkezdi hallgatni, annak az első szám után úgy tűnhet, hogy ez az előadó drone-ra épül, de ez tévedés. A Global Communication egy arany középutat jelent a komor drone és a dallamos ambient között. A hangskálájuk nagyon széles, ezáltal a lemezt többszöri hallgatásra sem lehet megunni. Sok billentyűs, illetve fúvós hangszer szerepel az albumon. Ahhoz képest, hogy egy ambient lemezről van szó, sok helyen felüti a fejét a dob. Néhol a dobok által létrehozott ritmusok egy IDM jelleget adnak a zenének.

 James Murray a Where Edges Meet lemezével debütált az Ultimae Recordsnál. Ez az első lemeze, így az eddigi munkásságáról nehezemre esett érdemleges anyagot gyűjteni.

  Amiatt esett a választásom rá, mint első hosszú poszt, mert ahhoz képest, hogy "kezdő" zenésszel van dolgunk, fantasztikus, amit ezen a lemezen összehozott.

Kiadó: Ultimae Records

Ország: Franciaország

Megjelenés: 2008 december 07.

Stílus: Down-Tempo, Ambient, IDM

A Where Edges Meet alapvetően egy ambient/down-tempo lemez. Mikor először elkezdtem hallgatni, egy kicsit szkeptikusan álltam neki, mert ebben a stílusban elég nehéz nagyot alkotni úgy, hogy az embernek kevés tapasztalat van a háta mögött (Itt persze rögtön meg tudnám cáfolni magam a Between Interval-lal). Amint elkezdődött a lemez, ezek a kételyek rögtön köddé váltak. James Murray zenéjére a tiszta hangzás, a komor drone-os elemek, és az élesebb, erőteljesebb hangszerek-zajok ötvözése a jellemző. A lemez az elejétől a végéig hordoz egyfajta sejtelmességet. Rengeteg váratlan zajt, csilingelést tartalmaz, amik mellett szerepet kapnak a végletekig letisztult hanghatások, és akkusztikus hangszerek, mint például a zongora.

 Az első számban éreztem leginkább azt a sejtelmességet, amiről az előbb írtam. A bakelit hatásért felelős recsegés, és az apró kis zajok mellett hamar körvonalazódott bennem a szám további tartalma. Az alapdallam, ami végigkíséri a számot, egyre erősödik. Bennem végig az az érzés volt, hogy be fog indulni, és a laza kis ambient átalakul psychill-é,de nem... Tökéletes.

 A második számnak nekem egy kicsit psybientes beütése van. A viszonylag sok moraj mellett nagyon jól hangzik a szám második felében hallható billentyűs, illetve vonós hangszerek.

 Hát igen... A harmadik szám. Amikor meghallottam az Outside Context Solutiont, akkor elterveztem, hogy ezt még megteszem sorozatban vagy tízszer. Ez a leghangulatosabb szám szerintem a lemezről. Tökéletes dallamok és hangok vannak benne, amik engem Hol Baumannra emlékeztetnek leginkább. 

 A Gaijin az egyetlen szám a lemezről, ami nekem annyira nem nyerte el a tetszésem. A szám a zongorára épül, de emellett lehet az elején fúvós hangszereket is hallani. Sok benne a visszhang, és az éles apró kis zajok. Itt megkérdezném még, hogy aki olvassa, és tudja miről van szó, az írja már meg kommentbe, hogy ennél a számnál 01:26-tól mik azok a pittyenések, mert nem jövök rá, és biztos, hogy én azt már hallottam valahol. Köszönöm.

 A Fear of Falling a legeltérőbb szám a többi közül. Dub-os beütése miatt ez egy kis pihenő a sok nehezebb dallam között. Nem túl eredeti, vagy különleges, de egész' kellemes hallgatnivaló.

Az album címadódala egyben a legcsöndesebb szám a korongon. Elég komor, annyi dallamot, mint az előzőek, ez nem tartalmaz. Hangszerek terén is sivárabb a szám, mint a többi. Dobokon kívül csak torzított zajok szerepelnek benne.

A 7. számnak a jellege átcsap egy kicsit sötétebb témába. Az Empty Spaces-ről nekem rögtön a drone előadók munkásságai jutottak eszembe. A számban leginkább a második felében hallható vonós hangszer tetszett.

Az Eleven nekem megintcsak egy titokzatos, sejtelmes része az albumnak. Filmzene-szerű alapdallama alatt rengeteg apró zaj, valamint gépies ritmus hallható.

Az Invisible People remek levezetője ennek az izgalmas lemeznek. A szám teljesen drone-os hatású. Engem a régebbi Biosphere-ekre emlékeztet. A helyenként fel-feltűnő hosszú magas hang egy kis dark beütést ad neki.

Végeredményben a Where Edges Meet egy nagyon jó kis album, ami lényegénél fogja meg az ambient/electronica/down-tempo stílust. A részletgazdag hangok, és a tökéletes hangzás mind olyan dolog, amit ritkán kombinál egy első lemezes előadó.

 Link:

http://rapidshare.com/files/174331052/James_Murray_-_Where_Edges_Meet__2008_.rar

 A chicago-i Vir Unis (John Strate-Hootman) a kísérleti zene nagy mestere. Sok akkusztikus  hangszert használ az ambient jellegű zenéjében. 2000-ben bizonyította tehetségét Philadelphiában. Később rengeteg projectje volt Steve Roach-csal.

Link:

 http://mybloop.com/go/f1k61e

 Tudom, Asura volt már, de most jelent meg az új klipje, és annyira tetszett, hogy meg kellett, hogy osszam:

Link:

http://rapidshare.com/files/145719157/nasa_-_1990_-_symphonies_of_the_planets__voyager_recordings___128.part1.rar

Link:

http://rapidshare.com/files/67632473/The_Higher_Intelligence_Agency___Biosphere_-_Polar_Sequences_APE_.part1.rar http://rapidshare.com/files/67643599/The_Higher_Intelligence_Agency___Biosphere_-_Polar_Sequences_APE_.part2.rar http://rapidshare.com/files/67650282/The_Higher_Intelligence_Agency___Biosphere_-_Polar_Sequences_APE_.part3.rar